Főoldal/Online hírfolyam/VENDÉGCSALOGATÓ KOLOSTOR ÉPÜLETEI BÚJNAK MEG A GERECSE LÁBÁNÁL
Online hírfolyam
VENDÉGCSALOGATÓ KOLOSTOR ÉPÜLETEI BÚJNAK MEG A GERECSE LÁBÁNÁL
2017. szept. 22. / 15:06

A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre kedveltebb turisztikai látványosság a péliföldszentkereszti szalézi kolostor, ahol az államszocializmus idején vájáriskola, majd börtön üzemelt, később pedig a tokodi tsz használta az ingatlant. Amikor a szövetkezet kivonult, minden mozdíthatót elvittek, a csöveket is kivésték a falból. A szaléziak újjáépítették a kolostort, sőt további fejlesztéseket terveznek.

 

Ahogy kelet felől, a műúton közeledünk a péliföldszentkereszti szalézi rendházhoz, először a barokk templom tornyát vesszük észre a távolban, a többi, a fák takarásában levő épületet ekkor még nem látjuk. Csak amikor közelebb érünk, akkor pillantjuk meg a felújított kolostort és az udvart, ahol hatalmas a sürgés-forgás. Péliföldszentkereszten éppen nyugdíjaskorú hívők tartanak lelkigyakorlatot, és egy leánygimnázium diákjai is mostanra szerveztek ide programot. A két társaság ugyanakkor jól megfér egymás mellett.

 

P. Ábrahám Béla szalézi tartományfőnökkel a kolostor mellé épített büfénél találkozunk. Az atya stílszerűen „Don Bosco” (a szalézi rend alapítója) feliratos pólóban fogad minket, majd beljebb invitál és hellyel kínál. A szalézi szerzetes először a kolostor kalandos történetébe avat be minket.

 

 

– A Péliföldszentkeresztből az első szó, a Péli egy régen itt élő családnévre utal, de ez a nemzetség nyomtalanul eltűnt legkésőbb a tatárjárás után. A „szentkereszt” az ereklye őrzéséről árulkodik, ennek az első írásos említése 1269-ből származik. A prímási levéltárban található dokumentumban az áll, hogy a Szent Keresztet akkor rendhez nem tartozó remeték őrizték a kis templomocskában. Az ereklyét utólagosan XIV. Benedek pápa 1735-ben hitelesítette – mutat rá a szalézi atya. Azt mondja, a területen évszázadokig mindig olyan remeték, közösségek éltek, akik az istenkeresést a csendben, a magányban, az önmegtagadásban képzelték megvalósítani.

 

A zarándokhely életében egy 1730-as feltételezett csodás gyógyulás hozott fordulatot.

 

– Május 3-án a Szent Kereszt megtalálását ünnepelték Péliföldszentkereszten, a legenda szerint akkor itt egy kisfiú meggyógyult. A gyermek mankóval érkezett, a lába be volt kötözve, és nem tudott járni. Ám miután a fiú imádkozott a kis templomban, majd lesétált a forráshoz, és ivott a vízből, eldobta a mankóit, és egészségen ment haza. Ennek a hírére megszaporodtak a zarándoklatok, és emiatt az akkori esztergomi hercegprímás úgy döntött, hogy egy templomot emel a helyszínen. A barokk stílusú kis templom itteni anyagokból, környékbeli mesterek munkájával épült meg 1735 és 1748 között. Akkor készült el a mai rendház alapja is, amely még kisebb és földszintes volt, ezt később bővítették – meséli P. Ábrahám Béla.

 

Először a ma már nem létező, spanyol alapítású nazarénus rend szerzetesei költöztek ide, ők is az önmegtagadásra, a vezeklésre, a böjtre koncentrálva éltek. Később a magyar alapítású pálos rend kétszer is megpróbált itt megtelepedni, de tartósan egyszer sem sikerült nekik. Utoljára 1906-ot megelőzően, néhány évig tettek erre kísérletet.

 

 

forrás: magyaridok.hu

fotó: Havran Zoltán