2022. szeptember 29. csütörtök - Mihály
Online hírfolyam
2012 dec. 25.
Erdő Péter karácsonyi homíliája a pásztorok szentmiséjén!

Nagyon sokan érkeztek a határon túlról is, több felvidéki településről nagycsaládosok is karácsony másnapján az Esztergomi Bazilikába. A pásztorok miséjét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek celebrálta. Emberként jött közénk az Isten! Ez a karácsony örömhíre! Menjetek Betlehembe! ezt mondta a bíboros homíliájában.

Krisztusban Kedves Testvérek!

 

1. „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk!” (Lk 2,15) – Így kiáltanak fel a pásztorok a mai evangéliumban, amikor meghallják az angyaloktól Krisztus születésének örömhírét. Látni akarják a pásztorok, amit az Úr hírül adott, amit hallottak – az igét – látni is akarják. Mintha az egyszerű pásztorok szava az egész emberiség vágyát mondaná ki: lássuk azt a szót, ami öröktől hangzik, és vissza- visszacseng az időben. Lássuk azt az Igét, amely öröktől Istennél volt, sőt Isten maga is. Lássuk azt az Igét, amelyet Szűz Mária befogadott, mikor az angyali üdvözletre ezt válaszolta: „Legyen nekem a te igéd szerint!”

 

2. Mert ez a karácsony nagy örömhíre. Emberként jött közénk az Isten. Aki minden teret, időt, anyagot és energiát meghalad, de mégis alapja az egész világmindenség létének, belép ebbe a világba, emberként fordul felénk, és közben megőrzi teljes istenségét. Természete szerint ember és Isten, isteni személy, aki az Atyától született az idők kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. De földi édesanyától is született, mint valóságos ember. Magában foglal mindent, hiszen maga is végtelen. Ő fekszik az állatok etetőjében. Itt van köztünk, de felfoghatatlan, halhatatlan de halandó testbe öltözött, mérhetetlen de elfér egy jászolban, mindenható de pólya szorítja. Örökkévaló, de az időben született. Valódi történelmi személy, akinek születése, élete és halála császárok uralkodásához, főpapok szolgálati idejéhez, helytartókhoz és fejedelmekhez köthető. Lássuk ezt az Igét, vagyis Jézust, a megtestesült második isteni személyt! De hogyan vegyük észre mennyei dicsőségét az istállóban, égő szeretetét a betlehemi éjszaka hidegében, isteni mindenhatóságát a vacogó csecsemőben, az angyalok örömét az állatok között, a mindenség Urát a gyönge kis gyerekben, angyalok között az isteni embert, emberek között a megtestesült Istent?

 

3. Ha Isten szól az emberhez, ha ő személyesen keres kapcsolatot velünk, akkor mindig titokba, mindig ellentétekbe, mindig látszólagos ellentmondásokba ütközünk. Ő békességünk a háborúkban, testet öltött bölcsesség béke idején, közvetítő minden torzsalkodásban, ő világít a sötétben, ő vezet az élet szövevényes útjain, ő a tanítómester a tudományban és az élet iskolájában, ő a bíró az egyetlen, igazi, végső bíróságon, de ő közbenjárónk is az Atyánál. Ő a legjobb ügyvéd, aki akkor sem fordul el tőlünk, ha magunk is bűnösnek érezzük magunkat, sőt akkor vesz védelmébe igazán.

 

4. Menjünk hát Betlehembe mi is a pásztorokkal, hogy lássuk és imádjuk a pásztorok Pásztorát! Leboruljunk azelőtt, aki majd azt tanítja, hogy a jó pásztor meglévő nyáját biztos helyen hagyja, és elindul az elveszett bárány után. XVI. Benedek pápa megválasztása utáni első beszédében a jó pásztor alakját állította elénk. Krisztus eljön a világba, hogy megkeresse az elveszett bárányt. De ez az elveszett, ez a helyes útról letért szegény bárány maga az emberiség. És aki lejön érte, eljön érte ebbe az anyagi világba, az maga a mindenség Ura. Ahogyan a nagy középkori bibliamagyarázó Hugo bíboros (+1240) írta: a kilencvenkilenc igazon a szent angyalokat kell érteni. Az ember a századik, az elbitangolt bárány3. Isten szemével nézve a teremtés rendje szerint bontakozik és működik a világ. Az ember szabadsága a különlegesség a nagy természetben. És Isten annyira szeret minket, hogy a szabadsággal nekünk ajándékozza a döntés, a választás lehetőségét jó és rossz között. De a mindenség Alkotója ismer is bennünket. Ha valaki tudja az életünk, a körülményeink, az adottságaink, a minket érő külső és belső nyomások és kényszerek teljes súlyát, ha valaki ismer minden javunkra szóló, enyhítő és mentő körülményt – egyedül Isten az. És ő jön el utánunk szeretetében, hogy a vállán vigyen haza magához minket. Egyedül Isten, a mindenség nagy Pásztora, tud mindent a világról. Ő tudja, melyik embert mikor érte gorombaság, szeretetlenség, milyen nyomot hagyott emberekben, családokban, népekben a félelem, a megaláztatás, az igazságtalanság vagy a nélkülözés. Ő tudja, hogyan hatolnak a lelkünkbe a megtévesztő képek és szavak, hogyan tudnak külső hatások embert ember ellen fordítani. És ő az, aki ki akar szabadítani minket a csüggedésnek és minden bajnak, hibáinknak és bűneinknek is a szövedékéből. Ő tud erőt adni, ő tud lelkesíteni, ő tud minket kibékíteni egymással is.

 

5. Menjünk hát a pásztorokkal Betlehembe! Fedezzük fel az ott született hajléktalan gyerekben az örök Igét, akit nem ismert fel a világ (vö. Jn 1,10)! A pásztorok viszont felismerték és imádták őt, mert meglátták benne a közénk érkező Istent. Örültek, mert megtapasztalták az angyali híradás igazságát. Dicsérték és magasztalták Istent ezek a pásztorok, mert megérezték, hogy az a betlehemi gyermek valóban az a személy, akiről az üzenet szólt: ő a Messiás és az Úr. Mi is ismerjük fel Krisztusban Urunkat és Szabadítónkat! Örömmel igazítsuk hozzá az életünket! Merítsünk biztonságot az ő szeretetéből! Kövessük példáját: tudjunk igazi segítő szeretetet adni és elfogadni ilyenkor, karácsonykor és egész életünk során! Ámen.

Kereső

Kiválasztás törlése

-->
A médiaszolgáltatási tevékenységét/műszaki fejlesztését a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja